LELKÜNK ÚTJA HIPNÓZIS


Ha van olyan dolog, amelyről elmondható, hogy minden embert érdekel, akkor a halál utáni életről szóló kérdés az.

  • Ki vagyok?
  • Miért születtem?
  • Miért tartózkodom itt?
  • Hová kerülök?
  • Miért halunk meg?
  • Mi történik a halál pillanatában?
  • Mi történik a halál után?

Ezekre a kérdésekre egy életen keresztül keressük a választ, az ebből eredő félelmeinkre és aggódásainkra egy életen át keressük a megoldást. Izgalommal olvassuk, hallgatjuk azok a beszámolóját, akik megélték a halál közeli élményt, visszajöttek a halál pillanatából és elmondják mit tapasztaltak.

Mióta Dr. Michael Newton megírta a Lelkünk útja I-III. kötetét a köztes létben tapasztaltakról, sokaknak nyújt vigaszt, eloszlatja az ismeretlentől való félelmét.

A Lélek útja hipnózissal átélheted a köztes lét pillanatait. Azt a semmihez sem hasonlítható érzelmet, melyet csak akkor érez az ember, ha ezt az utat járja be.

Akkor válaszd a Lelkünk útja hipnózist, ha:

  • Tudni szeretnéd ki a lélektársad, kik tartoznak a lélekcsoportodhoz.
  • Huzamos idő óta keresed a helyed, de nem találod ezen a Földön.
  • Keresed az utadat, életed értelmét.
  • Hosszú évek óta együtt élsz egy emberrel, aki mellett nem vagy boldog, de még sem tudod elhagyni, pedig már számtalanszor megpróbáltad. Mindig visszatartott valami, de nem tudod mi.
  • Miért kel így élned az életed?

Ha választ szeretnél kapni, kérdéseidre:

  • Jó helyen vagyok?
  • Ő az igazi?
  • Ez az, amit tennem kell?
  • Menjek vagy maradjak?
  • Tegyem vagy nem?
  • Ha megteszem, megtalálom életem értelmét?
  • Leélted életed felét és elvesztetted azokat az embereket, akik számodra az élet értelmét jelentették.

Ha jogosan felmerül benned a kérdés:

  • Miért kellett ennek így történnie?
  • Miért pont velem történt?

Szeretteid elvesztésének elfogadására is megoldást ad a Lelkünk útja hipnózis.

Megnyugvást, vigaszt nyújt és eloszlatja az ismeretlentől való félelmeidet.

A válasz ott van Benned, legbelül. A Lélek útja hipnózis segít mindezt feltárni és megtalálni.


Azt, hogy a válasz mindig ott van Bennünk, talán a nemrégiben kapott kis levelek is bizonyítják, amiket ezúton is, hálásan köszönök.
Több szóbeli és írásos visszajelzés is érkezik, amik mindig hálával és örömmel töltenek el, mert bármilyen elcsépelten is hangzik, de kísérni, segíteni valakit a változás, változtatás úján az mindig egy új, fantasztikusan felemelő és örömteli élmény.
Ha valaki vállalkozik arra, hogy végighaladjon a változás útján, akkor az eredmény nem marad el.


Az előzményekről csupán annyit, hogy itt is felmerültek azok a kérdések, ami sokunkban is olykor-olykor felötlik, hogy mi értelem van a létnek, létezésünknek, ha az oly sok fájdalommal, szenvedéssel, folytonosan megélt kudarcokkal jár, ahol folyamatosan keressük a válaszokat, a megoldásokat, és ahol nem vagy csak olykor-olykor, ideig-óráig találjuk a kiutat. Pedig mindig van kiút, csak belül kell azt megtalálni és nem kívül keresni...

Viki esetében, nem várt gyerekként, a fogantatás, maga a létezés értelme is megkérdőjeleződött.


Íme, két levél, amelyekhez engedélyt kértem, és beleegyezést kaptam arra, hogy veletek is megoszthassam:


Kedves Hajnal,
Nem tudom elmondani, milyen hihetetlenül sokat jelent nekem, ami történt.
Kicsit bele is betegedtem - de jó értelemben.
Érdekes, én sosem akkor leszek beteg, amikor benne vagyok a lekvárban, amikor nehéz vagyok belül, hanem amikor már kifelé jövök belőle.
Hát most ki is tört rajtam a nátha :)
Küldök egy kis írást, ez szakadt most ki belőlem, használd úgy, ahogy szeretnéd, Rád bízom.
Szeretettel ölellek,
Viki

Nagy belső utazás volt ez.
Hiába tudtam sok mindent gyerekkoromból, ezek tudott dolgok voltak, de nem megéltek. Nagyon nehezen jönnek a szavak arra, amit átéltem...
A rettenetes fájdalommal járó rettenetes sírás kimosta belőlem azt, ami egész életemben fojtogatott. Különös volt ennyire érzékien megtapasztalni, hogy voltaképpen minden fájdalom a végső kérdéshez visz vissza: a létezéshez.
És még különösebb és végtelen boldogság a tapasztalat: a létezés önmagában jó.
A vagyok, aki vagyok teljes, igazi valósága.
Az érzés: egy csecsemő totális, leírhatatlan, végtelen magánya. A szeretetlenség, mint léttapasztalat. A soha el nem mondott, ki nem kiabált fájdalmak kimondása. A vádirat, ami végre felolvasásra került, sírva, kínlódva, tele kétségbeeséssel, de elhangzott végre. Aztán a szembesülés, a döbbent felismerés, hogy mindez nem is volt igaz. A generációról generációra öröklődő hiány végterméke csupán.
Hogy úgy kellettem erre a világra, mint még soha senki. Mert az egyetlen gyógyír voltam egy sebre, amely engem is mélyen felsebzett.
Meglátni a másik lelkét. Azt, aki ő valójában.
Túlzott önbizalom - önbizalomhiány.
Sebek dédelgetése.
Lét - nem-lét.
Egyensúly.
Eljutni oda, ahonnan indulunk és ahova érkezünk.

És azóta: belső béke. Bizalom.
A legfontosabb: bizalom.
Mert vagyok, aki vagyok.
Önmagamért.
Így.
Rendben.
Szeretettel ölellek,


Viki

Kedves Hajnal,
írnom kell Neked, mert elképesztő, micsoda változások történtek bennem.
Ma mentem munkába, vezettem és egyszer csak hirtelen azt éreztem, hogy élek. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de tényleg, minden sejtemben éreztem hirtelen az életet és ez nagyon boldoggá tett.
Meg az is van, hogy valami nagy belső nyugalom szállt meg. Amiken eddig kibuktam, azokon most nem. Csak vannak a dolgok, de nem rendítenek meg. Ez nem érdektelenséget jelent, hanem csak egy belső biztonságot. Hogy nem ezektől függök.
És eltűnt belőlem az irigység is. Egyszerűen nincs már. Kipróbáltam, megnéztem olyanokat, akikre valamiért irigy voltam vagy féltékeny (elsősorban szakmailag) - és most semmi nincs bennem ezekből az érzésekből.
És hiába nem javult meg pár nap alatt az anyagi helyzetem, az a valami, tudod, ami mindig a gyomromba mart, az sincs már. Csak az van, hogy minden rendben lesz.
Olyan érdekes ez. Tudtam én mindent, amivel találkoztunk, de csak tudtam. Dolgoztam én ezeken többféleképpen, mind segített is valamennyire, időlegesen. De soha, semmi nem oldotta fel így, mint ahogyan az, ami nálad történt.
Nagyon-nagyon hálás vagyok és nagyon-nagyon köszönöm!

K:V